Az EU új rendelete a külföldiek kiutasításáról

Szavazásra került sor az EU Tanácsával kötött előzetes megállapodásról, amely az Unióban jogtalanul tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatoloncolásáról szóló rendeletre vonatkozik. A megállapodást a Parlament és a Tanács tárgyalói az úgynevezett trialógus keretében, azaz az Európai Bizottsággal folytatott háromoldalú tárgyaláson kötötték meg. A plenáris ülésen történt jóváhagyással a Parlament első olvasatban kialakított álláspontja megegyezik a jogszabály végleges szövegével. A rendeletet 2026. október 7-én írták alá, és október 15-én jelent meg az EU Hivatalos Lapjában (EU) 2026/2280 rendeletként. A jelentéstevő Malik Azmani (Renew) volt.

A rendelet felváltja a 2008-as visszatérítésről szóló irányelvet, és közvetlenül alkalmazandó, nemzeti jogba való átültetés nélkül. A kiutasítandó személy őrizetben tartása egy tagállamban legfeljebb 12 hónapig tarthat. Ha az érintett személy nem működik együtt, vagy hiányoznak az okmányai, a fogva tartás időtartama legfeljebb 24 hónap lehet, kivételes körülmények között pedig legfeljebb további hat hónappal meghosszabbítható. A beutazási tilalom általában legfeljebb tíz évre szól, indokolt esetekben akár húsz évre is kiterjedhet. Azok esetében, akik komoly biztonsági kockázatot jelentenek, kivételesen határozatlan időre is elrendelhető. Új szabályozás szerint az embereket visszaküldhetik olyan harmadik országba is, ahonnan nem származnak, amennyiben az EU-nak vagy egy tagállamnak megállapodása van azzal az országgal. Az ilyen megállapodásnak tiszteletben kell tartania a nemzetközi jogot, beleértve a visszaküldés tilalmának (non-refoulement) elvét is. Kíséret nélküli kiskorúakat nem lehet oda visszaküldeni.

A megállapodás mellett 418 képviselő szavazott, ellene 218, 30 tartózkodott. Az EPP túlnyomó többséggel szavazott a megállapodás mellett (170-ből 166). Így együtt szavazott az ECR-rel, a PfE-vel és az ESN-nel, azaz a szélsőjobboldallal, amelynek képviselői mindannyian igennel szavaztak (77, 79 és 26 szavazat). A szélsőjobboldal szavazatai nem döntöttek az eredményről: nélkülük a megállapodás 236 támogató szavazatot kapott volna 218 ellenében.

Az EPP, az S&D, a Renew és a Greens/EFA között, vagyis a proeurópai többség soraiban nem volt egyetértés. François-Xavier Bellamy (EPP) árnyékjelentő a vitában a rendeletet „az illegális bevándorlással szembeni több évtizedes tehetetlenség végének” nevezte (franciául elmondva, fordításban). Az S&D nagy többséggel szavazott ellene: 107 ellenszavazat, 9 támogató szavazat és 11 tartózkodás. A frakció árnyék-előadója, Murielle Laurent (S&D) arra figyelmeztetett, hogy a szöveg „utat nyit a kíséret nélküli kiskorúak és a gyermekes családok őrizetbe vételéhez”, és „előnyben részesíti a visszatoloncolást olyan országokba, amelyek nem tartják tiszteletben az alapvető jogokat” (franciául). A Greens/EFA frakció túlnyomó többséggel szavazott ellene (44 ellene, 2 mellette). Mélissa Camara (Greens/EFA) árnyék-előadó a rendeletet „az EPP és a szélsőjobboldal nyíltan beismert együttműködésének gyümölcsének” nevezte (franciául).

A Renew, az előadó frakciója, megosztottan szavazott: 37 mellette, 20 ellene, 12 tartózkodott. Malik Azmani (Renew) a vitában kijelentette, hogy Európának „nemcsak hatékony, hanem igazságos” visszatérítési rendszerre van szüksége, és szerinte a szöveg „pontosan ezt valósítja meg” (angolul). A Renew nevében azonban Fabienne Keller (Renew) is felszólalt, aki szerint „ha a szélsőjobboldal nyomására elfogadnánk egy ilyen mechanizmust, az Európa kudarcának beismerését jelentené” (franciául).

A The Left, azaz a szélsőbal, egyhangúlag ellene szavazott (43 szavazat).