2025-ös jelentés Törökországról: a jogállamiság és az ellenzék

Az állásfoglalás az Európai Bizottság 2025-ös, Törökországról szóló éves jelentésére reagál. Nem jogalkotási jellegű: nem módosítja az uniós jogot, hanem politikai álláspontot fogalmaz meg a tagjelölt országgal kapcsolatban. A jelentés előterjesztője Nacho Sánchez Amor (S&D) volt. A határozatot 381 szavazattal fogadták el, 107-en szavaztak ellene, 171 képviselő pedig tartózkodott.

Az EPP, az S&D, a Renew és a Greens/EFA, vagyis a proeurópai többség, a határozat mellett szavazott. Az S&D-ből 122-en szavaztak mellette, 1 ellene és 2 tartózkodott, a Renew-ból 65-en szavaztak mellette, 1 ellene és 3 tartózkodott, a Greens/EFA mind a 45 képviselője pedig mellette szavazott. Az EPP-nek 138 támogató szavazata volt, ellenszavazat nem volt, de 32 képviselője tartózkodott. Főként a lengyel Polgári Koalíció (KO, 19 képviselő) tagjai voltak ezek, továbbá öt képviselő a francia Republikánusok közül, két-két képviselő a lengyel PSL-ből és a ciprusi DISY-ból, két lengyel független képviselő, valamint egy-egy képviselő a szlovák KDH-ból és a bolgár SDS-ből.

Az ECR, a PfE és az ESN, azaz a szélsőjobboldal, nem szavazott egységesen. A PfE ellene szavazott (60 ellenszavazat, 17 tartózkodás, senki sem szavazott mellette), az ESN pedig mind a 26 képviselőjével ellene szavazott. Az ECR szinte teljes egészében tartózkodott: 68 tartózkodás, 5 ellenszavazat és 3 támogató szavazat. A The Left, azaz a szélsőbal, többségében tartózkodott (38 tartózkodás, 5 támogató szavazat).

A vitában felszólaltak az EPP, a Renew és a Greens/EFA árnyék-jelentéstevői. Isabel Wiseler-Lima (EPP) felsorolta a CHP lemondott kongresszusait, valamint a bebörtönzött isztambuli polgármester, Ekrem İmamoğlu esetét, és így zárta szavait: „Ezek nem egyszerű incidensek, hanem egy folyamat” (franciából fordítva). Malik Azmani (Renew) felhívta a figyelmet az alapvető jogok eróziójára, a civil társadalomra nehezedő nyomásra és a börtönben lévő ellenzéki vezetőkre (angol nyelvű beszéd). Vladimir Prebilič (Greens/EFA) kijelentette, hogy Atatürk állama „az európai történelem legsötétebb korszakainak politikai pereiről híres országgá vált” (szlovén nyelvről fordítva). Dario Nardella (S&D) felszólította az Európai Bizottságot, hogy szankcionálja a török igazságügyi minisztert.

Az állásfoglalás megállapítja, hogy Törökországban tovább romlik a jogállamiság és az alapvető jogok helyzete, ami olyan tendenciát jelez, amely az országot az autoriter modell felé tereli. A folytatódó tétlenséget a török kormány reformok végrehajtására irányuló valódi politikai akarat hiányának egyértelmű jelének tekinti. Véleménye szerint kézzelfogható előrelépés nélkül nem lehet folytatni a csatlakozási folyamatot.

A szöveg ismét határozottan elítéli Ekrem İmamoğlu folyamatos fogva tartását, és határozottan elutasítja az ankarai tartományi bíróság 2026. május 21-i döntését, amely hatályon kívül helyezte a CHP kongresszusainak határozatait, és Özgür Özel elnök helyett ismét a párt korábbi vezetőjét nevezte ki; ezt a legnagyobb ellenzéki párt belső ügyeibe való állami beavatkozás nyilvánvaló példájának tekinti. Mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a török kormány átvette az irányítást a TELE1 csatorna felett, amit a sajtószabadság elleni szándékos támadásnak tekint.

Ismételten felszólítja az EU főképviselőjét, hogy fontolja meg szankciók bevezetését – beleértve a vagyonbefagyasztást is – azokkal a török tisztviselőkkel szemben, akik súlyos és szándékos emberi jogi jogsértésekért felelősek, mint például Akın Gürlek, Isztambul korábbi főügyésze. Megdöbbenését fejezi ki a miniszter nemrégiben történt igazságügyi miniszterré történő kinevezése miatt. A szövegben rendkívüli aggodalmat fejeznek ki amiatt is, hogy Törökország továbbra is hivatalosan háborúval fenyegeti Görögországot, amennyiben az utóbbi érvényesítené törvényes jogát a felségvizei kiterjesztésére.