Szennyvíztisztítás és a gyógyszerek hozzáférhetősége

A városi szennyvíztisztításról szóló felülvizsgált irányelv 2025. január 1-jén lépett hatályba. A nagy szennyvíztisztító telepek számára előírja a kvartér tisztítás bevezetését, amely egy további lépcső, amely eltávolítja a vízből a mikroszennyező anyagokat. A Bizottság és a Közös Kutatóközpont szerint ezek legnagyobb része gyógyszerekből és kozmetikumokból származik. A kötelezettség fokozatosan lép hatályba 2033. decemberétől 2045. decemberéig, és a „szennyező fizet” elvnek megfelelően a költségek legalább 80%-át a gyógyszer- és kozmetikai iparnak kell viselnie (az úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősség). Németország és Spanyolország azonban a Bizottság becslésénél többszörösére becsülte a költségeket.

Az állásfoglalás felszólítja a Bizottságot, hogy 2026 végéig készítsen új hatásvizsgálatot, amely ellenőrzi a költségeket, az ágazatok közötti felelősségmegosztást, valamint a gyógyszerek hozzáférhetőségére gyakorolt hatást, és 2026. július végéig tájékoztassa a tagállamokat az irányelv által biztosított rugalmasságról. A 9. bekezdésben pedig a gyártói kiterjesztett felelősségre, a negyedfokú tisztításra vonatkozó kötelezettségekre és a kapcsolódó pénzügyi kötelezettségekre vonatkozó rendelkezések ideiglenes felfüggesztését („stop the clock”) kéri mindaddig, amíg a tanulmány elkészül, és a Bizottság értékelni nem tudja annak következtetéseit. Az irányelv hatályon kívül helyezését nem kéri: az 1. bekezdésben megismétli, hogy határozottan támogatja annak „a meghatározott határidőknek megfelelő” végrehajtását, és a gyártói kiterjesztett felelősséget a „szennyező fizet” elv leghatékonyabb eszközének nevezi.

A kezdeményezés kiindulópontja az a szóbeli kérdés volt, amelyet Oliver Schenk, Peter Liese és Tomislav Sokol az EPP nevében intézett a Bizottsághoz. Erre nyolc frakciótól kilenc állásfoglalási javaslat érkezett. A szavazás alapját egy közös javaslat képezte, amelyet Vlad Vasile-Voiculescu (Renew), Alessandra Moretti (S&D), Jutta Paulus (Greens/EFA) és Per Clausen (The Left) írtak alá; az EPP nem volt az aláírók között. Először tíz módosító javaslatról szavaztak; ezek közül kilencet fogadtak el az EPP, az ECR, a PfE és az ESN szavazataival. Ezek a szöveget a kötelezettségek elhalasztására irányuló kérelem felé mozdították el.

Az állásfoglalás egészét végül 294 igen, 245 nem és 28 tartózkodás mellett fogadták el. Az EPP (135 igen, 1 nem, 4 tartózkodás) az ECR-rel (54 igen), a PfE-vel (51 igen) és az ESN-nel (19 igen) együtt szavazott igennel. Az ECR, a PfE és az ESN szavazatai nélkül 170 igen és 231 nem lett volna, így az állásfoglalás a szélsőjobboldal szavazatainak köszönhetően került elfogadásra. A proeurópai többséget alkotó négy frakció közül három ellene szavazott annak a szövegnek, amelynek eredeti változatát maguk is aláírták: az S&D (5 mellette, 100 ellene), a Greens/EFA egyhangúlag (43 ellene), a Renew pedig többségében (13 mellette, 45 ellene, 3 tartózkodott). Egyhangúlag ellene szavazott a The Left (38 szavazat) is, azaz a szélsőbal.

A megosztottság már a 2026. március 25-i vitában is nyilvánvaló volt. Peter Liese (EPP) azt javasolta: „Adjunk magunknak először egy kis időt, egy év haladékot.” Alessandra Moretti (S&D) sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Néppárt egy ilyen fontos és érzékeny témában „újra úgy döntött, hogy összefog a szélsőjobboldali pártokkal”. Jutta Paulus (Greens/EFA) a halasztás támogatóit azzal vádolta, hogy a „szennyező fizet” elv helyett „a gyógyszer- és kozmetikai ipar oldalára állnak”. Vlad Vasile-Voiculescu (Renew) hangsúlyozta, hogy fenntartható és igazságos politika csak „a környezetvédelem és a gyógyszerekhez való hozzáférés közötti egyensúly” révén valósítható meg. Az idézetek német, olasz és román nyelvről lettek lefordítva.