Az EU keleti határvidékére vonatkozó kohéziós politika

Az EU keleti határvidéki régióira – vagyis az Oroszországgal, Fehéroroszországgal és Ukrajnával szomszédos régiókra – vonatkozó kohéziós politika határozatát 414 igen, 79 nem és 90 tartózkodás mellett fogadták el. Ez a Regionális Fejlesztési Bizottság (REGI) saját kezdeményezésére készült jelentés, nem pedig jogalkotási javaslat. A jelentés előadója Jacek Protas (EPP) volt Lengyelországból.

Az állásfoglalást mind a négy frakció – az EPP, az S&D, a Renew és a Greens/EFA, vagyis a proeurópai többség – támogatta. A Renew (67 képviselő) és a Greens/EFA (46) egyhangúlag szavazott mellette. Az EPP túlnyomó többséggel szavazott igennel (142-ből 133, kilenc képviselő tartózkodott), akárcsak az S&D (112-ből 105, heten tartózkodtak). Ebből a négy frakcióból senki sem szavazott ellene. A 351 igen szavazatuk a többi frakció nélkül is elegendő lett volna a javaslat elfogadásához.

Az ECR, a PfE és az ESN, azaz a szélsőjobboldal, mindegyik másképp szavazott. Az ECR megosztottan szavazott, többségében igennel: 41 képviselő igennel, 5 ellene és 19 tartózkodott. A PfE is megosztottan szavazott. Képviselőik többsége tartózkodott (72-ből 49), 15 ellene szavazott és 8 mellette. A tartózkodás azonban nem jelenti azt, hogy ellene szavazna: a tartózkodó képviselő nem támogatja a határozatot, de nem is ellenzi azt. Az ESN többsége ellene szavazott (21-ből 18, 3 mellette). A The Left (szélsőbal) is többségében ellene szavazott: 36 képviselőjéből 32 ellene, 3 mellette szavazott, 1 pedig tartózkodott.

Az állásfoglalás a Bizottság 2026. február 18-i, a keleti régiókról szóló közleményére épül. Üdvözli azt, de hangsúlyozza, hogy annak a jogalkotási folyamat kezdetét kell jelentenie, nem pedig annak helyettesítését. A fő követelés a következő költségvetési időszakra vonatkozik. A 2028–2034-es időszakra vonatkozó kohéziós politikában a keleti határon fekvő régiók számára külön kiegészítő támogatást kell létrehozni, a jelenlegi allokációkon felül. Az állásfoglalás továbbá azt követeli, hogy az érintett uniós eszközök költségvetésének akár 10%-a is ezekre a régiókra fordítható legyen. Támogatja továbbá a magasabb társfinanszírozási arányt (akár 95–100%) és a magasabb előzetes finanszírozást (30%) az ezekben a régiókban megvalósuló projektek esetében.

A szöveg nagy része a biztonsággal foglalkozik. Az állásfoglalás többször is megemlíti Oroszországot és Fehéroroszországot a hibrid fenyegetések forrásaként, ideértve a dezinformációs kampányokat és a „migráció célszerű kihasználását” is. Aggodalmát fejezi ki továbbá a drónokkal kapcsolatos incidensek, a kibertámadások és a GPS-zavarások miatt is. Amikor felfüggesztették az Oroszországgal és Fehéroroszországgal folytatott határon átnyúló együttműködési programokat, a régiók mintegy 300 millió euró támogatástól estek el. Más határon átnyúló együttműködési programokra mindössze körülbelül 150 milliót osztottak át, így az állásfoglalás szerint a 150 millió eurós nettó veszteséget eddig nem pótolták. Az állásfoglalás ezért külön forrásallokációt kér az Interreg-programból. A Bizottságnak ezeket a régiókat stratégiai területekként kell elismernie, amelyek fontosak az EU biztonsága, versenyképessége és stratégiai autonómiája szempontjából. A kohéziós alapból származó pénzeket kettős, polgári és katonai célú infrastruktúrára is kell fordítani, beleértve a drónellenes rendszereket is.

Az állásfoglalás elismeri az Ukrajnából érkező háborús menekültek befogadásával járó költségeket is. Csak Lengyelországban 2026 elejéig több mint 1,3 millió menekültet regisztráltak. Az állásfoglalás azt kéri, hogy a migrációs nyomás tartósan tükröződjön e régiók pénzügyi igényeinek értékelésében. Javasolja továbbá egy állandó keleti régiók európai fórumának létrehozását, valamint a „keleti határ menti régiók” egységes meghatározását a határtól való távolság alapján.