Az Európai Unió bővítési stratégiája

A Külügyi Bizottság jelentését (A10-0016/2026) Petras Auštrevičius (Renew) előadó készítette el. A jelentés nem egy adott országgal foglalkozik, hanem a bővítési politikával mint egésszel. Emlékeztet arra, hogy „a jelenleg az EU-tagságra pályázó tíz ország közül kilencnek van tagjelölt státusza”, és az egyes országokat fokozatosan értékeli.

Elismeri Montenegró és Albánia előrelépéseit, és tudomásul veszi azok törekvését, hogy a tárgyalásokat 2026, illetve 2027 végéig lezárják. Üdvözli Bosznia-Hercegovina tagjelölt ország státuszát. Elismeri Ukrajna ellenállóképességét, dicséri Moldovát a lezárt átvilágításért, és felszólít a tárgyalási fejezetek megnyitására mindkét ország esetében. Ugyanakkor „sürgetően felszólítja a magyar kormányt, hogy hagyjon fel a tárgyalások blokkolásával”, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács nem jutott megállapodásra a befagyasztott orosz eszközök felhasználásáról. A leginkább aggasztó fejleményeket és a demokráciától való eltávolodást elsősorban Szerbiában, Grúziában és Törökországban látja.

A szöveg közvetlenül megnevezi a külső szereplőket is. Oroszországot hibrid műveletekkel, választási beavatkozással és dezinformációs kampányokkal vádolja, emlékeztet arra, hogy Oroszország három tagjelölt ország területének egy részét megszállta, és az orosz ortodox egyházat a puha hatalom eszközeként írja le. Kína esetében a gazdasági és biztonsági függőségre hívja fel a figyelmet, különösen a Nyugat-Balkánon és Grúziában.

A jelentést 385 képviselő támogatta, 147 ellenezte, 98 pedig tartózkodott. A proeurópai többséget alkotó mind a négy frakció egységesen szavazott a jelentés mellett: az EPP 146-an támogatták, 9-en ellenezték, 12-en tartózkodtak; az S&D 107-en szavaztak mellette, 3 ellene, 8 tartózkodott; a Renew 67-en szavaztak mellette és 1 tartózkodott; a Zöldek/EFA mind a 47 képviselője mellette szavazott. A jelentés így a proeurópai többség szavazataival került elfogadásra; ezúttal nem jött létre együttműködés az EPP és a szélsőjobb között.

A PfE ellene szavazott (56 ellene, 6 tartózkodás), akárcsak az ESN (23 ellene, 1 tartózkodás). Az ECR nagy része tartózkodott: 54 képviselője tartózkodott, 11 ellene és 7 mellette szavazott. A szélsőjobb tehát nem szavazott egységes blokként. A The Left (szélsőbal) túlnyomórészt ellene szavazott: 22 ellene, 7 mellette és 14 tartózkodott.

A szöveg kidolgozásában a proeurópai többséget alkotó mind a négy frakció részt vett: a Renew a jelentéstevőkön keresztül, az EPP, az S&D és a Greens/EFA pedig Andrey Kovatchev, Tonin Piculu és Thomas Waitz árnyékjelentéstevőkön keresztül. Nem találtunk külön sajtóközleményt a frakcióktól ezzel a szavazással kapcsolatban, de álláspontjuk elhangzott a vitában, ahol éppen ők szólaltak fel frakcióik nevében.

Andrey Kovatchev az EPP nevében kijelentette, hogy „a bővítés nem csupán az egyik európai politika, hanem hosszú távú befektetés az egész Európai Unió biztonságába, stabilitásába és jólétébe”. Tonino Picula az S&D nevében emlékeztetett arra, hogy „az Európai Unió nem csupán közös piac, a szabad mozgás területe vagy közös valuta. Az Európai Unió a közös értékek, de egyúttal a kockázatok megosztásának területe is.”

Petras Auštrevičius (Renew) előadó a vitában kijelentette: „Oroszország Ukrajna elleni közvetlen katonai agressziója és Európával szembeni hibrid háborúja arra kényszerít minket, hogy újragondoljuk egyesülési stratégiáinkat… Világos bővítési stratégia nélkül a jogi normákon alapuló integrációs folyamat politikailag tarthatatlan párbeszéddé válik.”

Thomas Waitz a Greens/EFA képviselője hangsúlyozta, hogy a tagságnak vannak feltételei: „Pontosan ezt jelenti a érdemeken alapuló folyamat: az országoknak meg kell felelniük a jogállamiság kritériumainak.”

Az idézetek a vita szó szerinti jegyzőkönyvéből származnak, bolgár, horvát és angol nyelvről fordítva.