28. rendszer: az egész EU-ban érvényes adószabályok a vállalatok számára

A „28. rendszer” a vállalatokra vonatkozó önkéntes, egész Európára kiterjedő szabályok megnevezése. Az a vállalkozás, amely több EU-tagállamban is tevékenységet kíván folytatni, 27 különböző nemzeti rendszerrel szembesül; a 28. rendszerben az egész Unióra kiterjedő egységes szabályrendszert választhatna. A Bizottság 2026. március 18-án terjesztette elő az „EU Inc.” rendeletjavaslatot, amely ezt a keretrendszert vezeti be a társasági jog területén.

A határozat indoklásában azt emeli ki, hogy 2025-ben Európában mindössze 331 úgynevezett „unikornis” volt a startupok között, míg az Egyesült Államokban 1 963.

Az állásfoglalást a Gazdasági és Monetáris Bizottság (ECON) készítette elő, előadója Ľudovít Ódor (Renew) volt. Nem a rendeletről szóló szavazásról van szó, hanem egy saját kezdeményezésű állásfoglalásról, amely azt vizsgálja, hogyan lehetne adókat bevezetni a 28. rendszerbe. A Bizottság javaslatát üdvözli, ugyanakkor azt kéri, hogy adóügyi kérdésekben is legyen ambiciózus, és modulok szerinti eljárást javasol: először a társasági jogot, később az úgynevezett adómodult.

Az adómodulban részt vevő vállalatoknak az egész EU-ban egységes, konszolidált társasági adóalapjuknak kellene lennie, amelyet a tagállamok között egy olyan képlet alapján osztanának el, amely figyelembe veszi a forgalmat, a munkaerőt és a tárgyi eszközöket. Az adókulcsokat továbbra is a tagállamok maguk határoznák meg. A hozzáadottérték-adó (HÉA) tekintetében a szöveg egy egységes uniós adószámot és közös digitális portált szorgalmaz, nem pedig az adókulcsok egységesítését. A munkavállalói részvényopcióknak kötelezőnek kellene lenniük az adómodulban. Kezdetben a modulnak csak a vállalatok egy részére kellene vonatkoznia, például a határokon átnyúló startupokra és a gyorsan növekvő vállalkozásokra.

Az állásfoglalás szerint a 28. rendszer nem teheti lehetővé a munkavállalók és a szakszervezetek védelmének kijátszását, és az adómodulhoz csak azok a vállalatok férhessenek hozzá, amelyek tényleges gazdasági tevékenységet folytatnak az EU-ban. A modul nem vezethet postafiókcégek létrehozásához, és nem válhat a „tax shopping”, azaz a legalacsonyabb adókulcs keresésének eszközévé. Mivel az adókról az EU Tanácsa egyhangúlag dönt, az állásfoglalás egyes területeken – például az adminisztratív eljárások esetében – elengedhetetlennek tartja a minősített többségi szavazásra való áttérést.

Az EPP, az S&D, a Renew és a Greens/EFA, vagyis a proeurópai többség, igennel szavazott; felszólalóik azonban a vitában eltérő hangsúlyokat fektettek. Ódor, a jelentéstevő üdvözölte a Bizottság javaslatát, de szerinte „nem elég ambiciózus, mert elsősorban a kereskedelmi társaságok jogára összpontosít”. Luděk Niedermayer (EPP) felszólította a Parlamentet és a Tanácsot, hogy ne gyengítsék a javaslatot: „erősítsék meg és fogadják el gyorsan”. René Repasi (S&D) kijelentette, hogy „az EU Inc.-nek minőségi pecsétnek kell lennie, nem pedig újabb dömpingeszköznek”. Kira Marie Peter-Hansen (Greens/EFA) arra figyelmeztetett, hogy Európa versenyképessége „nem épülhet adóelkerülésre, alacsonyabb színvonalú szabványokra, sem pedig a lefelé irányuló versenyre”. Az idézetek fordítások, Repasié németből, a többi angolból.

Frakciók szerint: EPP 149 mellette, 4 ellene, 7 tartózkodás; S&D 98 mellette, 1 ellene, 8 tartózkodás; Renew 63 mellette, 4 ellene; Greens/EFA 41 mellette, 1 ellene, 3 tartózkodás. Az ECR, a PfE és az ESN, azaz a szélsőjobboldal, ellene szavazott, és egyikük sem volt mellette: ECR 62 ellene és 2 tartózkodás, PfE 63 ellene és 5 tartózkodás, ESN 24 ellene és 1 tartózkodás. Az EPP ebben a szavazásban nem állt a szélsőjobboldal oldalára. A The Left, azaz a szélsőbaloldal megosztott volt: 12 igen, 19 nem, 5 tartózkodás.