Oroszországba erőszakkal deportált ukrán gyermekek

A határozat azokra az ukrán gyermekekre vonatkozik, akiket Oroszország a saját területére deportált vagy erőszakkal áttelepített, valamint azokra a gyermekekre, akik Oroszország által megszállt ukrán területeken élnek. A szöveg az ukrán hatóságok adataira hivatkozik: 2026 szeptemberéig 20 651 olyan esetet igazoltak, amelyekben gyermekeket deportáltak vagy erőszakkal áttelepítettek, és 2026. október 28-ig 2 752 gyermeket sikerült visszatéríteni. A határozat szerint körülbelül 1,6 millió gyermek marad orosz megszállás alatt, közülük mintegy 600 000 iskoláskorú. Az orosz totális támadó háború kezdete óta az ukrán hatóságok szerint körülbelül 770 ukrán gyermeket öltek meg, 3 000-et pedig megsebesítettek.

Az állásfoglalás „követeli, hogy Oroszország haladéktalanul, biztonságosan és feltétel nélkül adja vissza az összes deportált és erőszakkal áttelepített ukrán gyermeket”. Kiemeli, hogy visszatérésük a nemzetközi jog szerinti kötelezettség, nem pedig tárgyalási kérdés. A leghatározottabban elítéli az ukrán gyermekek szisztematikus deportálását, erőszakos áttelepítését, jogellenes örökbefogadását, erőszakos oroszosítását, indoktrinációját és militarizálását, amelyeket Oroszország Fehéroroszország és Észak-Korea közreműködésével követ el. Kifejezetten megállapítja, hogy Oroszországnak az ukrán gyermekekkel szembeni magatartása megfelel a népirtás jogi definíciójának. Erre hivatkozva az ENSZ népirtásról szóló egyezményére támaszkodik, amely a népirtási cselekmények közé sorolja a gyermekek egyik nemzeti vagy etnikai csoportból egy másikba történő erőszakos átszállítását is. Felhívja az EU tagállamait, hogy ezt hivatalosan is ismerjék el.

A szöveg konkrét lépéseket is követel. A gyermekeknek vissza kell adni identitásukat, és a jogellenes örökbefogadásokat, valamint az orosz állampolgárság megadását vissza kell vonni. A harmadik országoknak nem szabad elismerniük a jogellenes örökbefogadásokat és az orosz okmányokat, és az ukrán gyermekeket örökbefogadásra kínáló adatbázisokat haladéktalanul le kell állítani. Az állásfoglalás elítéli a gyermekek katonai kiképzését, beleértve a drónok kezelésére való felkészítést is, valamint a Junarmija szervezetbe való bevonásukat. Felhívja a magyar kormányt, hogy – mint az egyetlen tagállam, amely eddig még nem tette meg – haladéktalanul csatlakozzon az ukrán gyermekek visszatéréséért küzdő nemzetközi koalícióhoz. A szankciókat kiterjeszteni kívánja az orosz rendszert működtető személyek és szervezetek teljes hálózatára, nevezetesen a Gazpromra és a Rosneftre. Hivatkozik eközben a Yale Egyetem 2026. márciusi vizsgálatára, amely körülbelül 2 158 gyermek szállításának és átnevelésének finanszírozását tárta fel.

Az állásfoglalás továbbá támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróságot és az általa kiadott elfogatóparancsokat Vlagyimir Putyin és Marija Lvova-Belova ellen. „Mély aggodalmát fejezi ki az Egyesült Államok által a Nemzetközi Büntetőbíróság, annak ügyészei, bírái és alkalmazottai ellen bevezetett szankciók miatt”. Az a felhívás, hogy a Bizottság az úgynevezett blokkoló rendelet aktiválásával védje meg a bíróságot ezekkel az extraterritoriális szankciókkal szemben, külön szavazásra került, és 411:111:62 arányban került elfogadásra.

A közös javaslatot az EPP, az S&D, a Renew és a Greens/EFA – vagyis a teljes proeurópai többség – írta alá, és hozzájuk csatlakozott az ECR is. Az EPP (153 szavazat), az S&D (109) és a Greens/EFA (42) egységesen igennel szavazott. A Renew frakcióból 66 képviselő szavazott a javaslat mellett, egy pedig tartózkodott. Az ECR 65 szavazattal támogatta az állásfoglalást, három képviselője tartózkodott; a PfE 60 szavazattal szavazott a javaslat mellett, öt képviselője tartózkodott. Az ESN-ben a képviselők többsége tartózkodott (15), öt szavazott mellette, egy pedig ellene. Az ECR, a PfE és az ESN, vagyis a szélsőjobboldal így nem állt ki az állásfoglalás ellen: a tartózkodás nem jelenti azt, hogy ellene szavaznak. A nyolc ellenszavazat közül csupán egy származott politikai frakciótól, mégpedig az ESN egyik képviselőjétől.

A The Left, azaz a szélsőbal, frakcióként nem csatlakozott a közös javaslathoz, és saját állásfoglalási javaslatot nyújtott be; három képviselője egyénileg írta alá a közös szöveget. A frakció három módosító javaslatot terjesztett elő hozzá, de egyik sem ment át (140:385:62, 142:436:5 és 103:398:86). A határozatot összességében a The Left 30 szavazattal támogatta, három képviselője tartózkodott.