Fejlesztési együttműködés és az illegális migráció okai

Az Európai Parlament plenáris ülése elfogadta a Fejlesztési Bizottság (DEVE) kezdeményezésen alapuló jelentéséről szóló állásfoglalást. A jelentés azzal foglalkozik, hogyan lehetne megerősíteni az EU fejlesztési együttműködését annak érdekében, hogy az hozzájáruljon a partnerországokban tapasztalható illegális népességmozgások és azok okainak kezeléséhez. A jelentés előadója Lukas Mandl (EPP) volt. 344 képviselő szavazott a határozat mellett, 237 ellene, 66 pedig tartózkodott. Ezt megelőzően a plenáris ülés elutasította az ESN frakció által benyújtott alternatív állásfoglalási javaslatot.

Az állásfoglalás abból indul ki, hogy a migráció és a fejlesztési együttműködés egymással összefügg. Felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy migrációs politikájukban továbbra is támogassák a fejlesztés érdekében a politikák közötti koherenciát, és eközben teljes mértékben tartsák tiszteletben az emberi jogokat. A szöveg szerint a fejlesztési segélyeknek elsősorban a szegénység felszámolását, az egyenlőtlenségek csökkentését és a partnerországok igényeinek megfelelő hosszú távú beruházásokat kell előtérbe helyezniük. Ide tartoznak az oktatás és a szakképzés, a méltóságteljes munkahelyek, a mezőgazdaság, a víz és a megújuló energiaforrások.

A szöveg a partnerországokkal való szorosabb együttműködés keretében az embercsempészet és az emberkereskedelem elleni küzdelmet követeli. Ugyanakkor legális csatornákat szorgalmaz a biztonságos migráció és a munkaerő-mobilitás érdekében. Rámutat arra, hogy a szigorú határvédelem alternatív legális útvonalak hiányában megváltoztatja a migrációs útvonalakat. A migránsok így gyakrabban válnak embercsempész-hálózatok áldozatává, zsarolásnak és erőszaknak vannak kitéve. Az állásfoglalás emellett emlékeztet arra, hogy az EU külső határainak illegális átlépéseinek száma 2025-ben 26%-kal, közel 178 000-re csökkent, és hogy a migránsok többsége legális úton érkezik Európába.

Az állásfoglalás „élesen bírálja a hivatalos fejlesztési segélyek drasztikus csökkentését, amelyet a világ vezető adományozói hajtottak végre”. A szöveg nem nevezi meg, mely adományozókról van szó. Felhívja az EU-t és tagállamait, hogy tartsák be azt a kötelezettségvállalásukat, hogy a bruttó nemzeti jövedelem 0,7%-át fordítsák hivatalos fejlesztési segélyre.

Az S&D, a Renew és a Greens/EFA, vagyis a proeurópai többséget alkotó négy frakció közül három támogatta az állásfoglalást. Az S&D-nél 121-en szavaztak mellette és 5-en tartózkodtak, a Renew-nál 65-en szavaztak mellette, 1-en ellene és 2-en tartózkodtak, a Greens/EFA-nál pedig mind a 48 képviselő mellette szavazott. Árnyék-előadóik Marco Tarquinio (S&D), Abir Al-Sahlani (Renew) és Erik Marquardt (Greens/EFA) voltak.

Az EPP megosztottan szavazott, annak ellenére, hogy a jelentést a saját előadója készítette: 104 képviselő szavazott mellette, 32 ellene, 21 pedig tartózkodott. 22 lengyel EPP-képviselő szavazott ellene, vagyis a lengyel delegáció egyetlen kivétellel teljes egészében, köztük a Polgári Koalíció (KO) képviselői. Ezenkívül 4 francia képviselő szavazott ellene, köztük a Les Républicains képviselői, 3 szlovén képviselő, valamint egy-egy képviselő Bulgáriából, Dániából és Svédországból. Tartózkodott 18 spanyol EPP-képviselő, azaz szinte az egész spanyol delegáció, köztük a Néppárt (PP) képviselői, valamint egy-egy képviselő Németországból, Franciaországból és Szlovákiából.

A PfE (mind a 76 képviselő) és az ESN (mind a 24) ellene szavazott. Az ECR nem volt egységes: 48 képviselője ellene szavazott, 27 tartózkodott, 1 pedig mellette. A szélsőjobb tehát elutasította az állásfoglalást, de nem egységes blokként. Ellene szavazott a The Left, a szélsőbal is (42 ellene, 2 tartózkodott). Az EPP és a szélsőjobboldal között ebben a szavazásban nem jött létre együttműködés: a 344 igen szavazatból 338-at a proeurópai többség adta le.