A szén-dioxid-semleges mezőgazdaság tanúsítási módszertanai

Az (EU) 2024/3012 rendelet létrehozta az EU-ban a szén-dioxid-eltávolítás és a szén-dioxid-megkötő mezőgazdaság tanúsításának keretrendszerét. A szén-dioxid-megkötő mezőgazdaság alatt olyan gazdálkodást értünk, amelynek célja a szén-dioxid talajban és a tájban való visszatartása, például a talajápolás, a tőzeglápok és vizes élőhelyek helyreállítása vagy az erdőtelepítés. A tanúsítványnak igazolnia kell, hogy a szénmegkötés valóban megtörtént, és milyen mennyiségben. A számítás és az ellenőrzés módját a Bizottság a C(2026)4666 számú, átruházott hatáskör alapján elfogadott rendeletben meghatározott módszertanokban rögzítette.

Egy ilyen jogi aktust a Bizottság önállóan fogad el, az Európai Parlament azonban kifogással megakadályozhatja annak hatálybalépését. A kifogást a képviselők abszolút többségének kell támogatnia, azaz legalább 361 igen szavazatra van szükség, függetlenül attól, hogy hány képviselő szavaz ellene. Ha a kifogás nem éri el ezt a küszöböt, a jogi aktus hatályba léphet.

A kifogást frakcióik nevében Tiemo Wölken (S&D), Michael Bloss (Greens/EFA) és Martin Günther (The Left) nyújtották be. Véleményük szerint a módszertanok nem veszik figyelembe a teljes működési időszak alatti közvetlen és közvetett üvegházhatású gázkibocsátásokat, beleértve a közvetett földhasználat-változást is. A benyújtók ezt ellentmondásnak tekintik a 2024/3012 rendeletben foglalt felhatalmazással, és úgy vélik, hogy a szabályok enyhébbek, mint amit a Párizsi Megállapodás 6. cikkének (4) bekezdése szerinti mechanizmus előír. Azt is kifogásolják, hogy a meglévő projektek mentesülnek a pénzügyi adicionalitás vizsgálata alól. Így a tanúsításból származó bevételek olyan projektekhez is juthatnak, amelyek a tanúsítás nélkül is létrejöttek volna. Véleményük szerint hiányzik a szokásos gyakorlatra vonatkozó vizsgálat is. A benyújtók szerint a tartalékalap kockázati kamatlábai szokatlanul alacsonyak (15%-os felső határ az ásványi talajok esetében). A tőzeglápok esetében szerintük a kockázatot egyáltalán nem értékelik, és a visszatöltésükre vonatkozó módszertan nem tartalmaz felelősségi mechanizmust arra az esetre, ha a tárolt szén újra felszabadulna. Továbbá azt állítják, hogy a módszertanok nem nyújtanak garanciát a talajjal való spekuláció ellen. Hivatkoznak az Európai Klímaváltozási Tudományos Tanácsadó Testület figyelmeztetésére, amely a CO2 ideiglenes eltávolítására való túlzott támaszkodás ellen szól.

A kifogás nem ment át: 199 képviselő szavazott mellette, 407 ellene, 45 pedig tartózkodott. Az EPP négy képviselő kivételével ellenezte (166 ellene, 4 mellette), a Renew is ellenezte (59 ellene, 13 mellette). A Greens/EFA 47 szavazattal támogatta az ellenvetést, egy képviselő tartózkodott. Az S&D többsége támogatta, de a négy frakció közül a legkevésbé egységes volt: 92-en szavaztak mellette, 24-en ellene, 7-en tartózkodtak. A proeurópai többség tehát megosztott volt, és közös álláspontot nem lehetett kialakítani. Az S&D és a Greens/EFA meg akarta akadályozni a jogaktus elfogadását, az EPP és a Renew viszont nem.

Az EPP és a Renew az ECR-rel (70 ellene, 4 mellette), a PfE-vel (51 ellene, 28 tartózkodott) és az ESN-nel (20 ellene, 1 tartózkodott) együtt szavazott a kifogás ellen. A PfE-nél a szavazók több mint egyharmada tartózkodott, így a szélsőjobboldal nem szavazott egységes blokként. A The Left, azaz a szélsőbaloldal támogatta a kifogást (37 mellette, 1 tartózkodott).

A szélsőjobboldal szavazatai nem döntöttek az eredményről. Nélkülük a kifogás mellett 195 szavazat maradt volna, ami jóval elmarad a 361-es küszöbtől. A döntő tényező az volt, hogy az EPP és a Renew nem támogatta a kifogást. A Bizottság jogi aktusát ezért nem blokkolták, és hatályba léphet.