A mezőgazdasági termelők helyzete az élelmiszer-ellátási láncban

Az EU közös agrárpolitikájának alapját képező három rendeletet módosítják annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők erősebb pozícióba kerüljenek a felvásárlókkal szemben. Ezek a mezőgazdasági termékek közös piacszervezéséről szóló rendelet, valamint a közös agrárpolitika stratégiai terveiről és finanszírozásáról szóló két rendelet. A javaslatot az Európai Bizottság 2024-ben terjesztette elő. Az Európai Parlament jelentéstevője Céline Imart (EPP) volt.

A szavazás tárgya az előzetes megállapodás volt, amelyet a Parlament és a Tanács tárgyalói 2026. március 5-én kötöttek meg az úgynevezett trialógus keretében, azaz a két intézmény közötti záró tárgyaláson. A megállapodást először a Mezőgazdasági Bizottság (AGRI) hagyta jóvá. A plenáris ülés ezután egyetlen név szerinti szavazással és vita nélkül, egyben szavazott róla. A Tanács 2026. március 23-i levelében kötelezettséget vállalt a Parlament álláspontjának jóváhagyására. Ezt 2026. június 29-én tette meg, és az új szabályok 2026. július 29-én jelentek meg az EU Hivatalos Lapjában az (EU) 2026/1739 rendelet formájában.

A megállapodás középpontjában az írásbeli szerződések állnak. Az elfogadott szöveg szerint a szerződéskötési kötelezettség nem csak a tejre, hanem más mezőgazdasági ágazatokra is vonatkozik. A tagállamok mentességeket adhatnak, például ha az első felvásárló egy mikrovállalkozás vagy kisvállalkozás, ha a fizetés a szállításkor vagy legkésőbb három munkanapon belül történik, vagy olyan termékek esetében, ahol már más árátviteli mechanizmusok működnek. Már a Bizottság javaslata is számított arra, hogy a hat hónapnál hosszabb időtartamú szerződések felülvizsgálati záradékot tartalmaznak, amelynek köszönhetően a mezőgazdasági termelő vagy a termelői szervezet kérheti az ár újraszámítását.

A megállapodás nem vezet be rögzített minimális árat. A hangsúlyt arra helyezi, hogy a gazdák olyan árat kapjanak, amelyet maguk is igazságosnak és megfelelőnek tartanak, és hogy a szerződésben szereplő végső ár kiszámítása átlátható és előre jelezhető legyen. A szerződéses viták esetén a tagállamoknak biztosítaniuk kell a mediációt vagy egy azzal egyenértékű mechanizmust, akár már meglévő mechanizmusok formájában is. Megerősítik továbbá a termelői szervezetek szerepét is. A „marhahús”, „karaj” vagy „szalonna” megjelölések továbbra is kizárólag azoknak a termékeknek maradnak fenntartva, amelyek valóban a meghatározott állatok húsát tartalmazzák.

A megállapodást 560 képviselő támogatta, 75 ellenezte, 25 pedig tartózkodott. Az EPP (161 igen, 2 nem, 5 tartózkodás) és az S&D (119 igen, 8 nem, 4 tartózkodás) képviselői túlnyomó többséggel szavaztak a megállapodás mellett. A Renew többségében támogatta a megállapodást: 52 képviselő szavazott mellette, 7 ellene, 9 pedig tartózkodott. A tartózkodás azonban nem számít ellenszavazatnak. A Greens/EFA képviselői elsöprő többséggel szavaztak ellene (47 ellene, 1 tartózkodott, senki sem szavazott mellette). A tárgyalások során mind a négy frakciónak volt árnyék-előadója: az S&D részéről Cristina Maestre, a Renew részéről Barry Cowen, a Greens/EFA részéről pedig Anna Strolenberg. A proeurópai többséget alkotó négy frakció közül három így az egyik oldalon állt, a Greens/EFA pedig a másikon.

Az EPP az ECR-rel, a PfE-vel és az ESN-nel, azaz a szélsőjobboldallal együtt szavazott. Az ECR (75 igen) és a PfE (78 igen) egyhangúlag támogatta a megállapodást, az ESN pedig többséggel (20 igen, 2 tartózkodás). Szavazataik nem voltak döntőek az eredmény szempontjából: nélkülük is 387 igen és 75 nem szavazat lett volna a megállapodás mellett. A The Left, azaz a szélsőbal, többségében igennel szavazott (31 igen, 8 nem, 2 tartózkodás).