A határokon átnyúló vízgazdálkodás mint konfliktusmegelőzés

Az ajánlást a Külügyi Bizottság (AFET) dolgozta ki, az előadó Leoluca Orlando (Zöldek/EFA) volt. Az ajánlás a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének szól. Arra kéri az EU-t, hogy a közös vízkészleteket kül- és biztonságpolitikai kérdésként kezelje.

A szöveg abból indul ki, hogy a világ édesvízi vízfolyásainak 60%-át olyan vízgyűjtő területek, tavak és vízgyűjtő medencék alkotják, amelyeket két vagy több ország oszt meg egymás között. Az ENSZ 153 tagállama közül, amelyek vízkészleteket osztanak meg egymással, mindössze 43 kötött operatív megállapodást.

Az ajánlás többek között azt kéri, hogy a vízhiányt ismerjék el fő biztonsági, geopolitikai és humanitárius kockázati tényezőként. A határokon átnyúló vízgazdálkodást a következő többéves pénzügyi keretben a „Globális Európa” és a „Global Gateway” eszközökből kívánja finanszírozni. Az EU-nak segítenie kell a kormányokat a közös vízgyűjtő területekről szóló megállapodások megkötésében, miközben teljes mértékben tiszteletben kell tartania a partnerországok szuverenitását. Emellett meg kell erősítenie a megfigyelést és a korai figyelmeztetést, szisztematikusan el kell ítélnie a víz konfliktusokban fegyverként való felhasználását, és gondoskodnia kell arról, hogy az elkövetőket felelősségre vonják.

A szöveg konkrét szereplőket nevez meg. Kifejti, hogy az ukrajnai Kachovszkaja-gátat 2023-ban Oroszország rombolta le, ami emberáldozatokkal és a civil lakosság tömeges kitelepítésével járt. Emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament már korábban is határozottan elítélte Oroszországot a vízgazdálkodási infrastruktúra – többek között a gátak – szándékos megsemmisítéséért, amelyeket háborús fegyverekként használ. Megállapítja továbbá, hogy Oroszország ezekkel a cselekményekkel megsérti a nemzetközi jogot. A szöveg szerint az orosz támadó háború következtében Ukrajnában körülbelül 1,7 millió gyermek nem jut biztonságos ivóvízhez.

A Ciszjordániával kapcsolatban a szöveg megállapítja, hogy a jelenlegi megállapodások szerint az izraeli hatóságok gyakorolják a tényleges ellenőrzést a Ciszjordániába be- és onnan kifolyó vízkészletek többsége felett. Említést tesz továbbá a palesztin közösségeknek juttatott vízadagok terén fennálló történelmi és továbbra is fennálló egyensúlytalanságról is. A Gázai övezet kapcsán a jelentés kiemeli, hogy az Izrael és a Hamász közötti konfliktus következtében a vízgazdálkodási infrastruktúra jelentős mértékben megrongálódott. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának 2025. júliusi jelentése szerint a gázai vízgazdálkodási és szennyvízelvezetési infrastruktúra 89%-a megrongálódott vagy megsemmisült. A szöveg szerint a Törökország által a délkelet-anatóliai projekt keretében épített gátak befolyásolták a Tigris és az Eufrátesz vízhozamát, és Irakban és Szíriában hozzájárulnak a vízhiányhoz.

Az ajánlást 431 igen, 111 nem és 103 tartózkodás mellett fogadták el. Ehhez a leadott szavazatok egyszerű többsége volt elegendő. A javaslat mellett a proeurópai többséget alkotó mind a négy frakció szavazott: az EPP (164 igen, 1 nem, 1 tartózkodás), az S&D egyhangúlag (120 igen), a Renew (62 igen, 1 nem) és a Greens/EFA egyhangúlag (45 igen). Az EPP, az S&D és a Renew nevében Ingeborg Ter Laak (EPP), Matjaž Nemec (S&D) és Petras Auštrevičius (Renew) árnyékkérelmezők tárgyaltak a jelentésről a bizottságban.

A PfE ellene szavazott (75 ellenszavazat, 2 tartózkodás), akárcsak az ESN (21 ellenszavazat, 4 tartózkodás). Az ECR szinte teljes egészében tartózkodott: 71 tartózkodás, 3 ellenszavazat és 2 támogató szavazat. A szélsőjobb tehát nem volt egyhangúlag ellene. A The Left (szélsőbal) megosztottan szavazott: 29 mellette, 1 ellene és 14 tartózkodás.