A védelmi ágazat egységes piacának akadályai

Az „Az egységes piac védelmi területen fennálló akadályainak felszámolása” című jelentésről (A10-0017/2026) szóló állásfoglalást a Biztonsági és Védelmi Bizottság (SEDE) dolgozta ki; az előadó a német Tobias Cremer (S&D) képviselő volt. Az ECON és az IMCO bizottságok véleményt nyújtottak be, előadóik Johan Van Overtveldt (ECR) és Kamila Gasiuk-Pihowicz (EPP) voltak.

Ez egy saját kezdeményezésű, nem jogalkotási jellegű állásfoglalás: jogilag nem kötelező erejű, hanem a Tanácsnak és a Bizottságnak címzett politikai állásfoglalás. Célja annak feltárása, mi akadályozza az EU védelmi piacának egységes működését. Felhívja a tagállamokat, hogy legyőzzék a saját iparuk védelmére irányuló „nacionalista kényszert”, és többet vásároljanak közösen – elsősorban az európai ipari bázisról, Ukrajnából és az EGT/EFTA-országokból származó termékeket, más partnereket csak másodsorban. Ukrajnát a lehető legnagyobb mértékben a védelmi egységes piac részének kívánja tekinteni, beleértve az Európai Védelmi Alaphoz való hozzáférést is.

A határozat a Bizottságtól a védelmi közbeszerzésekről szóló 2009/81/EK irányelv ambiciózus felülvizsgálatát és a védelmi termékek EU-tagállamok közötti egyszerűbb mozgatását kéri, például engedély nélkül azoknak az alkatrészeknek az esetében, amelyek már be vannak építve a késztermékbe. Emellett az EUMSZ 346. cikkének – azaz a „alapvető biztonsági érdekek” miatti belső piaci szabályok alóli kivételnek – egységes értelmezését szorgalmazza: ezt csak kivételesen szabad alkalmazni, és eseti alapon kell elbírálni. Az állásfoglalás szerint az Európai Unió Bírósága már több esetben is megállapította, hogy a tagállamok visszaéltek ezzel a rendelkezéssel. Ezt követően felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben biztosítsanak elegendő forrást azokra a védelmi programokra, amelyek a tagállamokat a közös fejlesztés és beszerzés felé vezetik.

Az állásfoglalás a külső fenyegetéseket is megemlíti. A szorosabb védelmi együttműködés szükségességét elsősorban Oroszország Ukrajna elleni támadó háborújával, valamint az EU ellen irányuló orosz kiber támadásokkal és provokációkkal indokolja. Figyelmeztet továbbá az ellátási láncok EU-n kívüli országoktól való függőségére, és a nyomásgyakorlás példájaként Kínát említi, amely a nyersanyagok exportjának korlátozásával fenyeget.

Az állásfoglalást 393 igen és 169 nem szavazattal fogadták el, 67 képviselő tartózkodott. A proeurópai többséget alkotó mind a négy frakció szinte egyhangúlag igennel szavazott: az EPP-ben 155-en szavaztak igennel, 5-en nemmel, 4-en tartózkodtak; az S&D 116-tal támogatta, senki sem szavazott ellene, 4 képviselő tartózkodott; a Renew 65-tel támogatta, 1 ellene szavazott, 2 tartózkodott; a Greens/EFA 46-tal támogatta, senki sem szavazott ellene, 1 képviselő tartózkodott.

Közvetlenül ehhez a szavazáshoz csak az S&D adott ki saját nyilatkozatot. Tobias Cremer (S&D) frakciója honlapján a következőket írta (angolról fordítva): „A nagyhatalmi politika új világában az európai védelmi egységes piac nem ambiciózus ideál, hanem sürgető szükségszerűség.” Az EPP, a Renew és a Greens/EFA a javaslat mellett szavazott; nem találtunk tőlük külön nyilatkozatot ehhez a jelentéshez, ezért álláspontjukat a szavazásuk alapján ismertetjük.

Az ESN, a PfE és az ECR (szélsőjobb) nem csatlakozott az állásfoglaláshoz, de egységes blokként nem szavaztak. Az ESN teljes egészében ellene szavazott (24 szavazat). A PfE túlnyomórészt ellene szavazott (48), 14 képviselője tartózkodott, és senki sem szavazott mellette. Az ECR megosztott volt: 37 képviselője tartózkodott, 35 ellene és 2 mellette szavazott. Az EPP ebben a kérdésben nem szavazott együtt a szélsőjobboldallal.

A The Left (szélsőbaloldal) frakció túlnyomórészt ellene szavazott: 36 képviselője ellene, 4 mellette szavazott, 2 pedig tartózkodott.