A tagállamok foglalkoztatáspolitikájának fő irányai

A foglalkoztatási politikák fő irányvonalait az EU Tanácsa határozatával fogadja el. Ezek meghatározzák, milyen irányba kell haladniuk a tagállamoknak foglalkoztatási politikájukban. A javaslatot a Bizottság terjeszti elő; a jelenlegi javaslat száma: COM(2026)0510. A Parlament nem vesz részt a fő irányelvekről szóló döntéshozatalban. Ez az EU működéséről szóló szerződés 148. cikkének (2) bekezdése szerinti konzultáció: a Tanácsnak meg kell hallgatnia a Parlamentet, de annak módosító javaslatai jogilag nem kötelezőek rá nézve, és a végleges szöveget a Tanács maga fogadja el. Az állásfoglalás tehát állásfoglalás, nem pedig kész jogszabály.

A jelentést a Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Bizottságában (EMPL) Li Andersson (The Left, Finnország) előadó készítette el. Az árnyék-előadók mind a négy proeurópai többségi frakcióból kerültek ki.

Az állásfoglalást 434 igen, 212 nem és 23 tartózkodás mellett fogadták el. Az EPP nagy többséggel szavazott a javaslat mellett (157 igen, 12 nem, 1 tartózkodás), az S&D pedig elsöprő többséggel (124 igen, 2 nem, 4 tartózkodás). Ezen négy frakció közül a Renew volt a legkevésbé egységes: 55-en szavaztak a javaslat mellett, 16-an ellene, 3-an pedig tartózkodtak. A Greens/EFA egyhangúlag szavazott a javaslat mellett, mind a 46 szavazó. A szélsőbaloldali The Left is támogatta a javaslatot (39 igen, 4 tartózkodás).

Ellen szavazott a szélsőjobb: az ECR 75 ellenszavazattal és 1 tartózkodással, a PfE 73 ellenszavazattal és 7 tartózkodással, az ESN pedig mind a 24 szavazatával ellene. Az EPP ebben a szavazásban nem csatlakozott hozzájuk.

A jóváhagyott szöveg 33 módosító javaslatot tartalmaz a Bizottság szövegéhez képest, és a fő irányelvek többségét átírja. A legfontosabb változások a következők.

A munka minősége. A képzett munkaerő célkitűzéséhez hozzáadódott a minőségi foglalkoztatás és a munkakörülmények javítása. A szöveg utal az (EU) 2022/2041 irányelvre a méltányos minimálbérről, valamint az (EU) 2023/970 irányelvre a javadalmazás átláthatóságáról és a nők és férfiak közötti egyenlő javadalmazásról. Kéri, hogy a tagállamok ezeket teljes mértékben ültessék át saját jogszabályaikba.

Lakhatás. A méltóságteljes, fenntartható és megfizethető lakhatáshoz való hozzáférés – beleértve a köz- és szociális lakhatást is – új elemként szerepel az esélyegyenlőség feltételei között. A fő lakóhely végrehajtás útján történő elvesztése csak végső megoldásként jöhet szóba. A hajléktalanság tekintetében a szöveg a „housing first” elvet támogatja.

Szegénység és nyugdíjak. Az EU 2030-as céljai mellett új célként szerepel a szegénység felszámolása 2035-ig. Különös figyelmet kell fordítani az egyedülálló szülők háztartásaira – amelyek többségében nők élnek –, valamint az idősebb nőkre, a migráns nőkre és a fogyatékossággal élő nőkre. A nyugdíjak tekintetében a szöveg célja a nők és férfiak nyugdíjai közötti különbség csökkentése, többek között az anyasági és szülői szabadság beszámításával, valamint a szegénységi küszöb feletti nyugdíjak biztosítása.

Éghajlat és kohézió. A szöveg hivatkozik a méltányos átállási alapra és a következő többéves pénzügyi keretre. Célja a munkavállalók védelme az éghajlati kockázatokkal szemben, mint például a hőhullámok és az árvizek, valamint a fogyatékossággal élő személyek és a romák bevonása az alapok igénybevételébe. Az európai szociális jogok pillérét „szociális pajzsként” írja le.

Egy új bevezető pont emlékeztet arra, hogy a Parlament már a 2015-ös, 2018-as, 2020-as, 2018-as, 2022-es, 2024-es és 2025-ös állásfoglalásaiban már kérte, hogy a fő irányelvek meghatározásában a Tanáccsal egyenrangúként vegyen részt.

Az állásfoglalás felszólítja a Bizottságot, hogy a módosító javaslatoknak megfelelően módosítsa a javaslatot. Felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha eltérni kíván a jóváhagyott szövegtől, és hogy újra konzultáljon vele, amennyiben a javaslatot lényegesen módosítaná. A fő irányelvek végleges formájáról a Tanács dönt.