A kisbefektetők védelmére vonatkozó szabályok

A szavazás az ideiglenes megállapodásról, azaz arról a szövegről zajlott, amelyben a Parlament és a Tanács tárgyalói 2025 decemberében megegyeztek, és amelynek még a plenáris ülés jóváhagyására volt szüksége. A szöveg a kisbefektetők védelmére vonatkozó szabályokat érinti az úgynevezett kisbefektetői stratégia (Retail Investment Strategy) keretében. Az irányelv öt hatályos, a befektetések, az értékpapírok és a biztosítások területén érvényes jogszabályt módosítana: a Solvency II-t, az UCITS-t, az AIFMD-t, a MiFID II-t és az IDD-t. A jelentés előadója Stéphanie Yon-Courtin (Renew) volt, az EPP, az S&D és a Greens/EFA árnyékelőadói pedig Ralf Seekatz, Eero Heinäluoma és Vladimir Prebilič.

A Renew frakció a megállapodás megkötésekor azt állította, hogy ez az út ahhoz vezet, hogy több európai fektessen be. Véleményük szerint a pénzügyi influencereknek felelősséget kell vállalniuk azért, amit az embereknek online ajánlanak, létre kellett volna hozni egy pénzügyi termékeket összehasonlító weboldalt, és a tapasztalt befektetőknek lehetőséget kellett volna biztosítani arra, hogy átlépjenek a professzionális befektetők közé. Yon-Courtin akkor kijelentette, hogy az internetes pénzügyi influencerek a „2.0-s pénzügyi tanácsadók” lettek.

A megállapodás mellett 286 képviselő szavazott, ellene 300, 23 pedig tartózkodott, így 14 szavazattal nem ment át. Az EPP többséggel támogatta: 123 mellette, 34 ellene, 1 tartózkodott. A Renew frakció túlnyomó többséggel támogatta (63 igen, 3 nem, 1 tartózkodás). A másik oldalon állt az S&D, amelynek mind a 116 szavazó képviselője ellene szavazott, valamint a Greens/EFA, amelynek 46 képviselője ellene szavazott, és egy sem támogatta.

A vita közvetlenül a proeurópai többségen belül zajlik. Ez két csoportra oszlott: az egyik támogatta a kialkudott kompromisszumot, a másik elutasította. Az EPP és a Renew – amelyek soraiból a jelentéstevő is származik – támogatták a Tanáccsal egyeztetett szöveget; az S&D és a Greens/EFA pedig egyhangúlag elutasította azt. Az S&D már régóta nem értett egyet a kompromisszummal. Már 2024 márciusában, amikor az ECON bizottság jóváhagyta a kompromisszumot, bírálta, hogy Yon-Courtin előadó javaslata – ellentétben a Bizottsággal – nem számol az úgynevezett ösztönzők (inducements) tilalmával, vagyis a vállalatok által a közvetítőknek fizetett jutalékokat. Az S&D tárgyalója, Eero Heinäluoma 2024 áprilisában kijelentette: „Az európaiaknak lehetőségüknek kell lennie arra, hogy a saját nyugdíjukra takarítsanak meg, nem pedig a bankáraik nyugdíjára.” Mindkét nyilatkozat a tárgyalások korábbi szakaszára vonatkozik, nem a végleges megállapodásra.

A megállapodás mellett többnyire a PfE is kiállt (47 igen, 14 nem, 6 tartózkodott), az ECR megosztottan szavazott (45 igen, 21 nem, 4 tartózkodott). Az ESN ellene szavazott (17 ellene, 6 tartózkodott), így a szélsőjobboldal nem blokként szavazott. A The Left (szélsőbaloldal) frakció mind a 37 képviselője ellene szavazott. Az EPP tehát ugyanazon az oldalon állt, mint az ECR és a PfE, de ez a koalíció vereséget szenvedett. A megállapodás ellen az S&D és a Greens/EFA mellett 34 EPP-képviselő is szavazott.

Ugyanezen a napon a plenáris ülés elfogadta a csomaghoz tartozó PRIIPs-rendeletet, amelynek jelentéstevője szintén Yon-Courtin volt, 311 igen, 261 nem és 38 tartózkodás mellett. Itt a többség másképp alakult: a rendeletet az EPP és a Renew támogatta az ECR és a PfE mellett, és az ECR és a PfE szavazatainak köszönhetően került elfogadásra (az ESN nagy része tartózkodott). Két különálló jogi aktusról és két különálló plenáris határozatról van szó – a kisbefektetők védelméről szóló irányelvet a plenáris ülés elutasította, a PRIIPs-rendeletet pedig elfogadta.