Az EU és Svájc közötti, az utasadatokra (PNR) vonatkozó megállapodás: széles körű egyetértés, megosztottság a Zöldek soraiban

A strasbourgi Parlament jóváhagyta az Európai Unió és Svájc közötti, a légi fuvarozók és a svájci hatóságok közötti utasnyilvántartási adatok (PNR) átadásáról szóló megállapodást. A megállapodás célja a terrorcselekmények és a súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása.

Ez az Európai Bizottság által megtárgyalt és a Tanács által aláírt nemzetközi megállapodásra vonatkozó parlamenti jóváhagyási eljárás (NLE). A Parlamentnek ilyen megállapodás esetében nincs joga módosító javaslatokat benyújtani – a megállapodást teljes egészében vagy jóváhagyhatja, vagy elutasíthatja, a Bizottság és Svájc által megtárgyalt szöveget semmilyen módon nem módosíthatja. A Tanács csak akkor fogadhatja el a megállapodás megkötéséről szóló határozatot, ha a Parlament hozzájárul.

A megállapodás pótolja azt a hiányosságot, amely abból adódott, hogy Svájc a schengeni térség része, de az EU PNR-adatokra vonatkozó irányelve (2016/681) nem része a schengeni joganyagnak – külön megállapodás nélkül Svájc nem fogadhatná és nem dolgozhatná fel jogszerűen az EU és Svájc közötti járatokról származó PNR-adatokat.

Konkrétan a megállapodás előírja, hogy a légitársaságok maguk küldik el az adatokat (az úgynevezett „push” módszerrel) a svájci utasinformációs egységnek. Ezek közé tartoznak az utazási útvonal, a kapcsolattartási adatok, a poggyász, a fizetési mód és egyéb foglalási adatok; az érzékeny adatkategóriákat, mint például a faji vagy etnikai származást, a politikai véleményt vagy a vallási meggyőződést, egyáltalán nem szabad feldolgozni. Az adatokat legfeljebb öt évig lehet tárolni, és azokat a fogadásuktól számított legkésőbb hat hónapon belül anonimizálni kell. Az adatok bármilyen további hozzáférhetővé tétele Svájc területén belül, illetve azon kívül, valamint az EU-n kívül bírósági vagy más független szerv előzetes jóváhagyását igényli.

A parlament 549 igen, 75 nem és 30 tartózkodás mellett, a képviselők 91,2%-os részvétele mellett adta meg hozzájárulását. A négy nagy proeurópai frakció közül három – az EPP, az S&D és a Renew – gyakorlatilag egyhangúlag szavazott a megállapodás mellett (az EPP teljesen egyhangúlag, az S&D egyetlen ellenszavazat nélkül, csupán néhány tartózkodással, a Renew pedig egyetlen ellenszavazattal). Az egyetlen, amely ellene szavazott, a Greens/EFA volt: képviselőik túlnyomó többsége a megállapodás ellen szavazott, csak kevesen szavaztak mellette vagy tartózkodtak. A Greens/EFA emellett az egyetlen a négy frakció közül, amelynek nem volt saját árnyékkérelője a LIBE bizottságban ehhez a jelentéshez – így a plenáris ülésen tanúsított ellenállásnak nincs alapja a szöveg megtárgyalása során kifejezett álláspontok között.

Figyelemre méltó, hogy ezúttal nem a demokratikus frakciók és a szélsőjobb között alakult ki megosztottság. Az ECR, a PfE és az ESN is túlnyomó többséggel szavazott a megállapodás mellett, vagyis az EPP, az S&D és a Renew mellett – nem pedig ellenük. A Baloldal megosztott volt a megállapodás kérdésében, de a szavazatok többsége ellene szólt.

A jelentés előadója Jaroslav Bžoch (PfE) volt, aki ugyanazt a szerepet töltötte be az EU Norvégiával és Izlanddal kötött hasonló megállapodásainál is, amelyeket a Parlament korábban, ebben az évben hagyott jóvá. A Svájccal kötött megállapodás így a harmadik az EU-n kívüli, a schengeni térséghez csatlakozott államokkal kötött kétoldalú PNR-megállapodások sorában.