Európai félév: foglalkoztatás és szociális prioritások

Az európai félév egy éves ciklus, amelynek keretében az Európai Unió koordinálja a tagállamok gazdaságpolitikáit. Ennek egyik eredménye az egyes országoknak szóló ajánlások. A 2026-os félévről az Európai Parlament két saját kezdeményezésű jelentéssel nyilvánított véleményt: az egyiket az ECON bizottság, a másikat a Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Bizottsága (EMPL) készítette. A szavazás az utóbbi, az A10-0033/2026 számú jelentésre vonatkozott, amelynek előadója Nela Riehl (Zöldek/EFA) volt. Ez egy nem jogalkotási határozat – önmagában nem változtat semmit, de összefoglalja, hogy a képviselők többsége szerint milyen szociális prioritásokat kellene követnie a félévnek.

Az állásfoglalás követeléseit adatokra alapozza. Emlékeztet a 2030-ra kitűzött 78%-os foglalkoztatási célra, és megemlíti, hogy 2025 októberében az EU-ban a munkanélküliség 6%, a fiatalok körében pedig 13,2% volt. 2024-ben 93,3 millió embert, azaz az EU lakosságának 21%-át fenyegette a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés. A gyermekek esetében ez a szám 19,5 millió, azaz a gyermekek 24,2%-a. A dolgozók 8,2%-a is szegénységben él. A szöveg szerint a nők és férfiak közötti bérkülönbség 12%, a nyugdíjak esetében pedig 25%.

A szöveg kitér a minimálbérre és a dolgozók szegénységére, a lakhatásra és az energetikai szegénységre, a deinstitucionalizációra – azaz a fogyatékkal élők intézményi gondozásától való elmozdulásra –, a készségekbe és az oktatásba történő beruházásokra, valamint a generációk közötti igazságosságra. Üdvözli a bejelentett uniós szegénységellenes stratégiát, a megfizethető lakhatási tervet és a minőségi munkahelyekről szóló, előkészítés alatt álló törvényt. Magával a félévvel kapcsolatban átláthatóbb módszertant követel az egyes országoknak szóló ajánlásokhoz, valamint a Parlament és a szociális partnerek teljes körű bevonását.

Az állásfoglalást 404 igen és 208 nem szavazattal fogadták el, 20 képviselő tartózkodott. A határozatot a proeurópai többséget alkotó mind a négy frakció támogatta, amelyek egyben a tárgyalásokat is vezették: a Greens/EFA frakció jelentéstevője mellett az EPP (Angelika Winzig), az S&D (Idoia Mendia) és a Renew (Hristo Petrov) frakciók árnyékjelentéstevői is részt vettek a tárgyalásokban. Egyik frakciótól sem találtunk saját nyilatkozatot a szavazásról, ezért álláspontjukat a szavazati magatartásuk alapján ismertetjük.

Az S&D egységesen támogatta a javaslatot (120 igen, senki sem szavazott ellene, és senki sem tartózkodott). A Greens/EFA, amely a jelentéstevőt állította, szinte egyhangúlag támogatta a szöveget (46 igen, 1 nem). Az EPP túlnyomórészt igennel szavazott (144 igen, 12 nem, 8 tartózkodás). A legkevésbé egységes a Renew volt: 49 képviselője szavazott igennel, 15 nemmel, 4 pedig tartózkodott. Így náluk is egyértelműen túlsúlyban volt a támogatás, de a négy frakció közül náluk volt a legtöbb ellenszavazat.

Az egész szélsőjobboldal ellenezte a határozatot. Sem az ECR (75 ellenszavazat), sem a PfE (62 ellenszavazat) nem adott egyetlen támogató szavazatot sem a határozatra, az ESN 22 ellenszavazattal szavazott, és 2 képviselője tartózkodott. A The Left frakció, azaz a szélsőbal, túlnyomórészt mellette szavazott (32 mellette, 7 ellene, 4 tartózkodott).

Ugyanezen a napon a plenáris ülésen elfogadták a 2026-os félévre vonatkozó második jelentést is, amelyet az ECON bizottság nevében Kira Marie Peter-Hansen (Greens/EFA) készített, és amely a félév gazdasági és fiskális vonatkozásait tárgyalja.