Politikai foglyok Kubában: az Európai Parlament a Navarro-házaspár szabadon bocsátását követeli

Az Európai Parlament 2026. szeptember 17-én, csütörtökön Strasbourgban elfogadott egy állásfoglalást a kubai politikai foglyokról, különös hangsúlyt fektetve Félix Navarra és lánya, Saylí esetére. Az állásfoglalás 374 igen, 198 nem és 19 tartózkodás mellett került elfogadásra. Ez az eljárási szabályzat 150. cikke szerinti sürgősségi állásfoglalás – nem kerül bizottsági vitára, és nincs sem előadója, sem árnyékelőadója. Előzménye hét különálló javaslat volt, amelyeket az egyes frakciók nyújtottak be, és amelyeket a szavazás előtt részben egyesítettek egy közös szöveggé.

Az Európai Parlament sajtóközleménye szerint az állásfoglalás elítéli a kubai rezsim által a politikai foglyok és családtagjaik ellen elkövetett fokozott elnyomást és az emberi jogok rendszeres megsértését, rámutat a tisztességes eljárás hiányára és a fogva tartás alatti kínzás alkalmazására, valamint a büntető törvénykönyv hatályon kívül helyezését követeli, amely a politikai ellenzékiek kényszerű száműzetését szabja meg a szabadon bocsátás feltételeként. Az európai parlamenti képviselők konkrétan említik a 72 éves Félix Navarra és lánya, Saylí esetét, akik a Damas de Blanco (a Szaharov-díj nyertesei) társalapítóját, akiket kilenc, illetve nyolc év börtönbüntetésre ítéltek azért, mert érdeklődtek a 2021-es tüntetések során letartóztatott emberek sorsa iránt. Kérik azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukat, valamint az összes politikai fogoly szabadon bocsátását, és megismétlik felhívásukat a Kubával kötött politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás felfüggesztésére, valamint az elnyomásért felelős személyek – nevezetesen Miguel Díaz-Canel – elleni uniós szankciók bevezetésére.

A szavazás a négy demokratikus frakciót két párra osztotta, nem pedig egy egységes blokkot alkotott a szélsőjobb ellen. Az állásfoglalás mellett az EPP egyhangúlag szavazott, a Renew pedig egyetlen ellenszavazat nélkül, és velük együtt mindhárom ultrakonzervatív frakció – az ECR, a PfE és az ESN – is igennel szavazott. Ellene szavazott az S&D túlnyomó többsége, és egyetlen támogató szavazat nélkül a teljes Greens/EFA; a kritikához csatlakozott a The Left is. A határozatot átnyomó fő koalíciót tehát az EPP, a Renew és mindhárom szélsőjobboldali frakció együttesen alkotta – ez egy olyan mintázat, amelyben az EPP a szélsőjobboldallal együtt szavaz, ezúttal ráadásul a Renew-val kiegészülve, nem pedig egy két egyforma méretű blokkból álló egyszerűsített sémáról van szó.

A határozati javaslatot maga az EPP is benyújtotta – a végleges összevont szöveg az ő számuk alatt szerepel –, továbbá a Renew, az ECR, a PfE, az ESN, valamint az S&D a Greens/EFA-val közösen, illetve a The Left önállóan. Az EPP frakció sajtóközleményében magát a vezető javaslat szerzőjeként jelölte meg, és kijelentette, hogy a szocialisták, a zöldek és a szélsőbal nem voltak hajlandók csatlakozni kezdeményezéséhez – ez az EPP állítása a többi frakció álláspontjáról, nem pedig azok saját nyilatkozata; az S&D, a Greens/EFA vagy a Renew közvetlen állásfoglalását e szavazással kapcsolatban nem sikerült megtalálni.

A szavazáson a 717 betöltött mandátum 82,4 százaléka vett részt, ami kevesebb, mint egy tipikus, nemzetközi megállapodásról szóló zárószavazáson – ez annak is megfelel, hogy egy rövid, sürgős állásfoglalásról volt szó a hét végén. A legalacsonyabb részvételi arányt a PfE, a legmagasabbat viszont az ECR érte el. Az elfogadott szöveg szerint Kuba 1 339 politikai foglyot tart fogva, közülük 38 kiskorú és 463 súlyos testi betegségben szenvedő személy. Az állásfoglalás a Kubáról szóló, 2026. júniusi korábbi állásfoglalásra épül, amelyet a rendelkezésre álló információk szerint az EPP, az ECR és a Renew hasonló koalíciója terjesztett elő.